Zala megye
Szentliszló község Nagykanizsától és Zalaegerszegtől egyaránt 32 km távolságra, Letenye horvát határátkelőhelytől 22 km-re, dombvidéken fekszik.

Helyi forrásból fakadó Csörgő patak a falu alatt húzódó 6,2 ha réten átvezet és a falut keletről határoló Alsó-Válicka patakot táplálja. Termőtalaja agyagos, homokos, a községet 3 km közelségben erdőségek övezik.
A falu nevét először 1336-ban említették Scenthwynchlon alakban, majd Zenthvizlo (1443), Zenthlyzlo (1552) és Szent Liszló (1728) formában találkozunk vele. A XVI. században nagyobb falunak számított, a Bánffyak mellett más nemes családok is szerepeltek birtokosként. 1660-ban a török másodszor pusztította el. Szent Vencel templomáról a 14. század első felében, 1471-ben és 1501-ben említettek. 1720-ban ismét nemesi helységként szerepelt. A legjelentősebb nemesi ház a Tuboly és Léránth nemzetség volt. 1778-ban már 296-an éltek itt és a birtokos a nemes Tuboly-család. A temetője és a harang megvolt, tanító a pusztamagyaródi községgel azonos, egy bábaasszony látta el az egészségügyet. 1789-ben a helység lélekszáma 358 fő. A XVIII. században a lakosság száma csökken. Az 1900-as években állami iskola épült egy tanteremmel és tanítólakással. Ebben az időben épült egy gőzmalom, amelyet 50 km-es körzetben vettek igénybe. A malom tulajdonosa szövőműhelyt működtetett 5–6 betanított szövőnővel. Lakossági, egyházi támogatással 1987-ben templom épült.
Jelenleg művelődési ház, klubkönyvtár működik, és az idősek ellátásának szervezésére idősek klubja. Közös fenntartású iskolát és óvodát működtetünk a környező településekkel. A vállalkozások szántóföldi termeléssel, erdőgazdálkodással, fakitermeléssel foglalkoznak.
Fejlesztési terveink között szerepel a szennyvízelvezetés,
-tisztítás megoldása, közintézményeink felújítása, bővítése, a turizmus mint kiegészítőtevékenység honosítása a lakosság számára.
A község belterülete 62 ha, külterülete 627 ha. A lakosság száma 340 fő.