Bács-Kiskun megye

Harta négyezer lakosú nagyközség a Duna bal partján, Budapesttől 100 kilométerre délre. A római korban Pannóniához tartozó helység Mátyás király és a Jagellók korában földvárral megerősített települése a török hódoltság másfél évszázada alatt teljesen elpusztult.

Betelepítésre 1723-ban jöttek az első családok a hartai Ráday Pál birtokra a Rajna-vidékről, Hessen-Pfalzból és Württembergből. Lelkes újrakezdésük sikere, hogy Hartát 1877-ben „igen csinos, vagyonos és népes német–magyar” községként tartják számon a vármegyében.
A II. világháború vége szomorú változásokat hozott. 287 német ajkú családot telepítettek ki és 243 magyar családot telepítettek be Hartára. Nehéz időket éltek meg a szülőföldjük elhagyására kényszerített emberek. Akár menniük, akár jönniük kellett. Az együttélés nehéz kezdete után azonban a közös sorsban való megbékélés és a munka újraindította a nagyközség fejlődését. A templomok a falukép díszei. Az evangélikus 1798-ban, a református 1838-ban és a római katolikus 1943-ban épült.
Harta természeti ékességei: a Duna-part és a puszta. Híd vezet a községtől egy kilométernyire lévő szigetre, ahonnan jól látható a Duna legnagyobb alföldi kanyarulatának panorámája. A falu másik szélén kezdődik az egyedülállóan jellegzetes kiskunsági szikes puszta.
A történelmi idők és a régi népi életforma tárgyi emlékei a helytörténeti gyűjteményben tekinthetők meg. Itt láthatóak a hartai festett bútorok és az európai német nyelvterületen is egyedi népviselet. Harta partnertelepülései a németországi Lossburg, Hammerbrücke és a franciaországi Anse. 2002 A Harta–Lossburg partnerség 10. évfordulója és a régészeti feltárások éve volt. A csiszolt kőkor és bronzkor emberéről, a szarmata és avar népek életéről és a középkorról vallottak a falu melletti dombok. A „Freifelt” honfoglaláskori temetőjének kincsei pedig bejegyezték Harta nevét a magyarságkutatás történetébe.