Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Aközség nevével a XIII. század végén találkozhatunk először. A község nevét Bulcsú vezér nevéből származtatják. Régi okleveleken mint átkelő és vámhely van említve. 1291-től vétel útján a Szente-nemzetség szabolcsi ágának tulajdona e terület. Később a Petneházi-család, az egri káptalan a földbirtokos, majd 1648-ban a sárospataki Rákóczi-uradalom jobbágyfaluja. 1836-tól kezdve a gróf Dessewffy-családhoz tartozik Balsa község. Ez évben tűz martaléka lett csaknem az egész település. A II. világháborús időszak alatt a település nagy kárt szenvedett. A meglévő Tisza-híd miatt fontos átkelőhely volt, amit a visszavonuló német hadsereg keményen védett. A visszavonulók a Tisza hídját, majd a református és a görög katolikus templomok tornyát is felrobbantották. A templomokat igen, a lerombolt Tisza-hidat nem állították helyre, kompjárat üzemel.

1972-ben a település Gávavencsellő nagyközség társközsége lett. 1991. január 1-jétől Balsa község ismét önálló közigazgatású település. A település gázhálózata 1994 év végére teljesen kiépült. Az addig burkolatlan úthálózat szilárd útburkolatot kapott a település legfontosabb útjain. Jelentős előrelépés volt a település életében, amikor 1995–96-ban Gávavencsellővel közösen sikerült kiépíteni a település szennyvízrendszerét. A megszűnt termelőszövetkezet egykori telepein gazdasági társaságok működnek. Sertéstelep, a Rohodi-Hús Kft. takarmánykeverő üzeme, a Rohodi-Hús Kft. és a Balsai Broyler Kft. broylernevelő telepei. A faluban nagy a munkanélküliség, legnagyobb munkáltató a polgármesteri hivatal.
1997 óta létező civil szervezetünk a Balsai Népfőiskolai Egyesület. Tevékenysége a környezetvédelem, a kultúra és az ismeretterjesztés területén a legaktívabb. A falu híres szülötte Cserhát József író-költő. Irodalmi munkásságáért 1963-ban Batsányi-díjjal tüntették ki. Korán elkerült Balsáról, de meghatározó élménye és költészetének állandó ihletője maradt. Legmélyebbről fakadó vallomásai mindig a balsai gyermekkor emlékét idézik.